2016/47.

Tárgyalás időpontja: 
2016. november 22., kedd 08.00
Ügy tárgya: 
Sértett sanyargatásával elkövetett személyi szabadság megsértésének bűntette és más bűncselekmények
Ügyszám: 
Bf.822/2016.
Tárgyalás helyszíne: 
Veszprémi Törvényszék 8200 Veszprém, Vár u. 19.
Tárgyaló: 
fsz. 2. sz. tárgyaló
Ügyszak: 
Büntető
Összegzés: 

A törvényszék az ügyben nyilvános ülést tart.

A megállapított tényállás lényege szerint:

B. T. vádlott 2011. december 26. napján a v.-i hajléktalanszállón tartózkodó H. Z. sértettet élet és testi épség ellen irányuló közvetlen fenyegetéssel arra kényszerítette, hogy vele az általa használt v.-i ún. „kiserdő” területén található fa építménybe költözzön, majd ezt követően ehhez az építményhez tartozó terültet ne hagyja el. H. Z. sértett – tartva az általa erőszakosnak ismert vádlott általi bántalmazástól – odaköltözött a vádlotthoz.

A vádlott – abból a célból, hogy H. Z. sértett akaratát, így esetleges távozási szándékát megtörje – H. Z. sértett előtt a szintén a kiserdőben lévő fa építményben tartózkodó, szintén hajléktalan M. Z. sértettet többször bántalmazta. 2012. februárjában – közelebből pontosabban meg nem állapítható napon – H. Z. sértettet is hátba rúgta, és ököllel arcon ütötte, amikor a sértett el akarta hagyni a fenti területet. A bántalmazástól H. Z. sértett ajka felrepedt. A vádlott megtiltotta H. Z. sértettnek, hogy engedélye nélkül az általuk lakott „bungit”, illetve annak közvetlen környezetét elhagyja. H. Z. sértett a személyiségéből, kiszolgáltatott helyzetéből fakadóan a vádlott általi testi épségének, bántalmazására irányuló erőszakos fellépésének, kényszerítésének nem mert, és nem tudott ellenszegülni.

H. Z. sértettet – mint a korábbról ott tartózkodó M. Z. sértettet – 2012. januárjától arra is kényszerítette a vádlott, hogy kisebb dolgokban csicskázzon neki. 2012. január közepén a vádlott azzal állt elő, hogy elege van, mert tudja, hogy H. Z. sértett nem szerelmes belé, ezét fogott egy zsilett pengét, amivel elvágta a nyelvét, majd arról a vért H. Z. sértett pulóverébe kente. A vádlott azt mondta H. Z. sértettnek, „ha el mersz menni, te is így jársz!”, amivel a sértett számára egyértelművé tette, hogy akár meg is öli, ha elmegy. Abban az esetben, ha H. Z. WC-re akart menni, a vécépapírt lobogtatnia kellett, illetve a sértettet a fogorvoshoz is csak H. Z. sértett hosszas könyörgését követően vitte el.

M. Z. sértett 2011. február 18. napjától lakott előbb a vádlott bátyjával, majd 2011. decemberétől a vádlottal a v.-i ún. „kiserdő” területén található „bungiban”. A vádlott ezen időszaktól kezdve a nehezebb „ház körüli” fizikai munkákat, így favágást, takarítást, vízhordást M. Z. sértettet csicskáztatva végeztette, és okkal, ok nélkül a sértettet rendszeresen durván, tettleg is bántalmazta, miközben a megalázó „csicska, kutya, szolga, katona” kifejezésekkel illette.

2012. február közepén a vádlott annyira belelovalta magát M. Z. sértett szidalmazásába, hogy hátulról annak feje hátsó részét nagy erővel, „tockos” jelleggel megütötte, majd ráparancsolt, hogy menjen be lefeküdni, és az ágya mellé tett 4 db 25 cm hosszú sült hurkát, egy üveg lekvárt, és kenyeret, majd ráparancsolt az ekkor „kutyának” nevezett M. Z. sértettre, hogy mindent egyen meg. A vádlott ugyan eközben kiment fát vágni, de rendszeresen benézett a bungiba, hogy M. Z. sértett eszik-e. Miközben be-bement, ismét egyre durvábban szidalmazta M. Z. sértettet, és a nála lévő fűrésszel fejének bal oldali hátsó hajas részén fejbe vágta. M. Z. sértett már rosszul lett az ételtől. Olyan is előfordult, hogy M. Z. sértett valami viccesen nevetve tartott kifelé a bungiból az udvarra, amikor a vádlott utána lépett, és szó nélkül úgy felrúgta M. Z. sértettet, hogy átrepült a sértett a kutyaólon. A vádlott ekkor közölte M. Z. sértettel, hogy ezt azért kapta, mert ő nem nevethet.

A vádlott jó 10 cm-rel magasabb, mint M. Z. sértett, és testesebb is, ezért a sértett bármit hajlandó volt megtenni, csakhogy a vádlott ne bántalmazza, mert az együtt töltött börtönéveik alatt az a meggyőződés alakult ki benne, hogy egy esetleges konfliktus esetén a vádlott biztos fölébe kerekedne. A vádlott M. Z. sértettnek mindig megszabta, hogy mit, mikorra, és hogyan kell megcsinálnia, s ha ennek a sértett nem tett eleget, gyakran fenyegette azzal, hogy az erdőben elássa.

2011. december 25. napján a vádlott H. J. v.-i hajléktalan személlyel üzent a v.-i hajléktalan szállón tartózkodó H. Z. sértettnek, hogy hívatja, amit H. Z. sértett elutasított, mert tartott az általa erőszakos pszichopataként ismert vádlottól. Másnap, 2011. december 26. napján, reggel 8.00 órakor a hajléktalan szálló bejáratánál várta H. Z. sértettet, akinek az ujjával mutatta, hogy menjen oda hozzá. H. Z. sértett ekkor odaszólt a vádlottnak, hogy nem megy. Ekkor a vádlott még elment, de délután 17.00 órakor ismét megjelent a sértettel egy társaságban, a vasútállomással szemben lévő nappali melegedő bejáratánál, ahol felemelt ujjal, ellentmondást nem tűrően jelezte, hogy H. Z. sértett menjen oda hozzá. H. Z. sértett még erre is nemet mondott, amire a vádlott hangosan, és jól érthetően közölte, „te a kutyám vagy! Ide jössz! Megértetted?”.

Mivel a sértett társai a vádlott kifejezéseire nem reagáltak, így tőlük védelemre H. Z. sértett nem számított, ezért csatlakozott a vádlotthoz, aki miután kiértek abból a látótávolságból, ahonnan mozgásukat K. J., és annak A. keresztnevű, közelebbről be nem azonosítható társa még láthatta volna, a vádlott megmarkolta a sértett bal könyökét, és előbb az ún. hátsó posta irányába, a sínek mögé húzta, ahol megkérdezte tőle, hogy „itt b.-k meg, vagy lent?”, melyre a sértett kétségbeesetten jelezte, hogy sehol.

Innen egy ligetes területre mentek, ahol előbb egy lomtárszerű fabódéba irányította H. Z. sértettet, akit egy ágyra ültetett, majd a sértett elé állt, és elővette félig merev nemi szervét, és arra utasította a sértettet, hogy előbb kezdje el húzkodni azt, majd pedig, hogy vegye a szájába, és úgy elégítse ki nemi vágyát. H. Z. sértett nem mert ellenkezni a vádlottal, de nem is tudott volna, mert a vádlott a kezével a tarkóját fogta, és a fejét rángatta.

Innen, miután a vádlott kielégült, az ún. „kiserdő” melletti, vádlott által berendezett, fából épített építménybe mentek, ahol a vádlott azzal fenyegette meg erélyes, parancsoló hangnemben H. Z. sértettet, hogy „nem mész sehova, az én tulajdonom vagy, s itt maradsz, és azt csinálod, amit mondok. Egyébként meg szerelmes vagyok beléd, s ezért is itt maradsz!”. Mindemellett azt is közölte H. Z. sértettel, hogy ha megpróbál elmenekülni, akkor elkapja, s akkor „meszeltek neki”, azaz elteszi a föld alá, mert „nagy az erdő, elférsz benne!”.

A vádlott ezt követően H. Z. sértettet a „ribancának” tekintette, amit több esetben mások előtt is fennhangon kijelentett. A vádlott ezt követően H. Z. sértett csicskáztatása mellett őt szexre használta, úgymond el kellett látni a sértettnek ún. asszonyi kötelezettséget is. Összességében a 14, vagy 15 alkalomból, amikor H. Z. sértett a vádlott szexuális kielégítésére kényszerült, hozzávetőleg a fele alkalmakkor orálisan kellett kielégítenie a vádlottat. A fentieken túl egy alkalommal a vádlott, akit felizgatott, ha nézhette, hogy mások miként szeretkeznek, arra is kényszerítette H. Z. sértettet, hogy fajtalankodjék M. Z. sértettel. H. Z. sértett 3 hónap alatt 14-15 alkalommal elégítette ki Bogdán Tibor vádlottat, akitől azonban ezalatt végig állandó rettegésben élt, mert tudta, ha nem tesz a kedvére, vagy a csicskáztatásban fogja vele szemben kiélni magát a vádlott, vagy éppen alaposan megveri.

Az elsőfokú bíróság a többszörösen büntetett előéletű vádlottat a sértett sanyargatásával elkövetett személyi szabadság megsértésének bűntettében, folytatólagosan elkövetett kényszerítés bűntettében, valamint folytatólagosan elkövetett szemérem elleni erőszak bűntettében mondta ki bűnösnek, ezért őt, mint erőszakos többszörös visszaesőt – halmazati büntetésül – 4 év 3 hónap fegyházbüntetésre és 4 év közügyektől eltiltásra ítélte. A bíróság megállapította, hogy a vádlott feltételes szabadságra nem bocsátható. A bíróság kötelezte a vádlottat az eljárás során felmerült bűnügyi költség megfizetésére.

Az elsőfokú ítélet ellen az ügyész a kiszabott büntetés súlyosításáért, a vádlott és védője felmentésért jelentettek be fellebbezést.

Közérdeklődésre számot tarthat: 
Igen
Eljáró bíróság: