2016/45.

Tárgyalás időpontja: 
2016. november 8., kedd 10.00
Ügy tárgya: 
Üzletszerűen, folytatólagosan elkövetett vesztegetés elfogadásának bűntette és más bűncselekmények
Ügyszám: 
Bf.338/2016.
Tárgyalás helyszíne: 
Veszprémi Törvényszék 8200 Veszprém, Vár u. 19.
Tárgyaló: 
fsz. 2. sz. tárgyaló
Ügyszak: 
Büntető
Összegzés: 

A törvényszék az ügyben nyilvános ülést tart.

A megállapított tényállás lényege szerint:

Dr. U. J. A. vádlott 2012. március 12. napjától áll munkaviszonyban a jelenleg költségvetési szervként működő v.-i kórházban. A vádlott, mint a kórház onkológus-nőgyógyász főorvosa 2012. május és 2014. március hónapok közötti időben rendszeres anyagi haszonszerzésre törekedve a hozzá forduló betegektől a TB által finanszírozott műtétek, valamint a TB által finanszírozott vizsgálatok elvégzéséért anyagi ellenszolgáltatást kért. A vádlott a műtétekért legtöbb esetben 150.000,- Ft, míg a kontroll vizsgálatért 15.000,- Ft megfizetésére vonatkozó elvárást fogalmazott meg a betegekkel szemben. Többször előfordult, hogy a pénz kifizetését a műtét előtt kérte, bár a műtéteket minden egyes alkalommal szakszerűen végezte el, akkor is, ha a jogtalan előny kifizetése nem történt meg. Azon betegek figyelmét, akik anyagi helyzetük miatt az elvárt összeget nem fizették meg, a későbbiekben történő vizsgálatok alkalmával tartozásukra, illetőleg annak akár részletekben történő rendezésére felhívta. A vádlottnak 2012. májusa és 2014. márciusa között V.-ben magánrendelése nem volt.

A vádlott, mint szülész-nőgyógyász főorvos szakorvos 2012 novemberében kezelő orvosa volt E. A. tanúnak, aki betegségre utaló panaszaival ekkor kereste fel a kórházat. A vádlott az általa elvégzett előzetes vizsgálatokat követően műtétet tartott szükségesnek, melyre figyelemmel sértett kórházi felvételére 2012. december 10., míg a műtét elvégzésére 2012. december 11. napján került sor, a műtétet a vádlott végezte. A tanú 2012. december 18. napjáig állt kórházi kezelés alatt, majd 2012. december 20. napján kellett ismételten jelentkeznie a kórházban a vádlottnál varratszedésre. A megbeszélt időpontban, 2012. december 20. napján a kora délutáni órákban, 13.00 óra körüli időben történt orvosi vizsgálatot követően a tanú az orvosi szobából való távozását megelőzően zárt borítékban 50.000,- Ft készpénzt adott át a vádlott részére, miközben szavakkal is megköszönte a vádlott munkáját. A vádlott a tanú jelenlétében a lezárt borítékot kinyitotta, a pénzt megszámolta, majd a tanúhoz az átadott pénzt kevesellő szavakat intézett, hivatkozva arra, hogy ő „nem 50.000,-, hanem 150.000,- Ft-os orvos”, egyúttal „a fennmaradó részt a következő alkalommal lerendezzük” kifejezéssel közölte tanúval, hogy a különbözet rendezését a jövőben tőle elvárja. A tanú 2012. december 22. és december 29. napjai között - mivel sebe elfertőződött - minden nap járt kezelésre, ezúttal azonban őt más nőgyógyász orvosok látták el, kivéve 2012. december 29. napját, amikor ismételten vádlott végezte a kezelést. Ezen alkalommal a vádlott a vizsgálat után sértetthez „A., az anyagiakat tudtuk rendezni?” kérdéssel utalt a sértett tartozására. A sértett ekkor azt felelte, hogy 50.000,- Ft-ot már átadott, a 100.000,- Ft-ot pedig később rendezni fogja. A vádlott ekkor az általa korábban kért összeg átadása időpontjaként 2013. január 7. napját jelölte meg. A tanú a vádlott által kért jogtalan előnyt a későbbiekben nem adta át a vádlott részére, őt - bár gyógyulása elhúzódott - a továbbiakban nem kereste, egészségügyi ellátás céljából más nőgyógyász szakorvoshoz, valamint háziorvosához fordult.

K. L.-né kezelőorvosa javaslatára vette fel a kapcsolatot a vádlottal, akitől telefonon vizsgálati időpontot kért. 2012. május közepén, közelebbről meg nem határozható egyeztetett időpontban K. L.-nét élettársának édesanyja, M. P.-né kísérte el a kórházba, ahol a vádlott fogadta őket. A vizsgálatot követő megbeszélésen, az orvosi szobában a vádlott közölte, hogy a műtét ára 100.000,- Ft, mely pénzösszeget a műtét előtt kéri. M. P.-né és K. L.-né még a műtét 2012. június 5. napjára kitűzött időpontja előtt vádlottat a kórházban felkeresték, majd orvosi irodájában M. P.-né a kért 100.000,- Ft-ot átadta a részére. A vádlott a műtétet követő kontroll vizsgálatokért is kért pénzt K. L.-nétól, aki a vádlott kérésére minimum két alkalommal fizetett a vizsgálat elvégzéséért 10.000,-, valamint 15.000,- Ft-ot. Azon alkalommal, amikor a sértett csak 10.000,- Ft-ot tudott fizetni, a vádlott megjegyezte, hogy nem ennyi a tarifa. A későbbiekben K. L.-nénél a méhnyakrák másodlagos áttétje alakult ki, melynek következtében az a.-i kórházban 2013. november 22. napján elhunyt.

B. S.-nét kezelőorvosa irányította a vádlotthoz, miután az a.-i kórházban nála méhnyakrákot diagnosztizáltak. B. S.-né 2012. augusztus végén telefonon vette fel a kapcsolatot a vádlottal, aki közölte vele, hogy a vizsgálat 15.000,- Ft-ba kerül. B. S.-né erről beszámolt édesanyjának, M. I.-nak, aki a vádlottat visszahívta azzal, hogy lánya államilag finanszírozott ellátásra jelentkezett be, nem pedig magánrendelésre. A vádlott a vizsgálatot 2012. augusztus 27-én elvégezte anélkül, hogy a továbbiakban azért pénzt kért volna. B. S.-né leletei műtét szükségességét igazolták, amellyel kapcsolatos megbeszélésre 2012. szeptember 10. napján keresték fel a v.-i kórházban a vádlottat. A megbeszélést követően a vádlott a kórház nőgyógyászati osztályának folyosóján M. I.-val közölte, hogy a műtét 150.000,- Ft-ba fog kerülni. B. S.-né műtétjére 2012. szeptember 18. napján került sor, amelyet követően M. I. a vádlottat felkereste, hogy lánya állapotáról érdeklődjön. Ekkor a vádlott utalást tett arra, hogy a műtétért kért összeg kifizetésének teljesítését részletekben is elfogadja. M. I. pénzt nem adott át a vádlott részére. B. S.-né a műtétet követően sugárkezelésben részesült Sz.-en, a vádlottnál 2013 februárjában, közelebbről meg nem határozható napon jelentkezett ellenőrzésre. A vádlott a vizsgálatot követően „hát az anyagiakkal mi lesz?” kérdést intézte B. S.-né felé, utalva arra, hogy a kért pénzösszeget nem kapta meg. A vádlott hozzátette azt is, hogy „részletekben is jó lesz”. A vádlott által kért jogtalan előny átadására nem került sor.

I. R. K.-t 2012. február 22. napján B.-en műtötte meg a vádlott. A műtét alkalmával a vádlott a betegtől pénzt nem kért és nem is kapott. I. R. K. miután megtudta, hogy s vádlott már V.-ben praktizál, 2012 szeptemberben, közelebbről meg nem határozható napon, a vádlottat felhívta telefonon, hogy tőle kontroll vizsgálatra időpontot kérjen. A vádlott közölte vele, hogy a vizsgálat díja 15.000,- Ft. I. R. K. államilag finanszírozott ellátásra szeretett volna jelentkezni, nem pedig magánrendelésre, ezért a kórházban felkereste a vádlottat és közölte vele, hogy szeretné lemondani a magánrendelésre kapott időpontot. A vádlott ekkor behívta egy vizsgálóba, s a következőket mondta: „Nem akarok a maga pénztárcájában turkálni, azonban a műtét óta hónapok teltek el, és nem igaz, hogy ennyi idő után nem tud a privát rendelésemen 15.000,- Ft-ot kifizetni. B.-en maga nem adott nekem egy fillért sem, annak ellenére, hogy én mentettem meg az életét.” A vádlott által kért jogtalan előny átadására nem került sor.

M. A.-né 2012. október 4. napjára jelentkezett be telefonon a vádlotthoz a v.-i kórházban elvégzendő kontroll vizsgálatra. A vádlott a telefonon történő egyeztetés alkalmával közölte vele, hogy a vizsgálat ára 15.000,- Ft. M. A.-né a vádlott kérésének megfelelően a vizsgálatot követően 15.000,- Ft jogtalan előnyt fizetett meg a vádlott kezéhez.

M. J. és felesége, M. J.-né 2012 szeptember végén vagy október elején, közelebbről meg nem határozható időben keresték fel a vádlottat a v.-i kórházban M. J.-né műtétjével kapcsolatos kérdések megbeszélése végett. A megbeszélésen a vádlott firtatni kezdte, hogy az M. J.-nét korábban műtő professzor mit kért az előző műtétért. M. J. közölte, hogy a professzor nem kért pénzt, de mivel a kérdésből feltételezte, hogy a vádlott az anyagiakról akar beszélni, ezért rákérdezett, hogy mennyibe fog kerülni a műtét. A vádlott erre azt közölte, hogy 150.000,-Ft, majd mivel szavai láthatóan döbbenetet keltettek M. J.-ban és feleségében, rövid idő múlva hozzátette, hogy 130.000,- Ft is elég lesz. A megbeszélés ezzel befejeződött. M. J.-né kórházi felvételére 2012. október 17. napján került sor, mely napon M. J. a vádlottat orvosi irodájában felkereste és a vádlott által kért 150.000,- Ft jogtalan előnyt a vádlott részére átadta. A műtétet követő kontroll vizsgálatra telefonon bejelentkező M. J.-nétól a vádlott újabb 15.000,- Ft-ot kért. M. J.-né azonban ekkor közölte, hogy ő nem magánrendelésre kíván menni. A későbbiekben a vádlott M. J.-né kezelését ellátta anélkül, hogy azért további ellenszolgáltatást kért volna. M. J.-né azóta elhunyt.

K. J.-né 2013 február hónapban, közelebbről meg nem határozható napon kereste fel a v.-i kórházban a vádlottat, mivel a korábbi vizsgálatok alapján nála daganatos megbetegedést diagnosztizáltak. A vádlott K. J.-né kórtörténetét áttekintette, majd az orvosi szobájában történt műtéttel kapcsolatos megbeszélésen közölte, hogy a műtétért 150.000,- Ft-ot kér. K. J.-né azon válaszára, hogy neki nincs ennyi pénze, s legfeljebb 50.000,- Ft-ot tud kifizetni, a vádlott azt felelte, hogy részletfizetésre is van mód. K. J.-né azon közlésére, hogy ő részletekben sem tud többet fizetni, mint 50.000,- Ft, a vádlott azt felelte, hogy „50.000,- Ft-ért csupán azt a szolgáltatást tudja nyújtani, hogy amennyiben a műtét során komplikáció lép fel, akkor ő besegít a műtétet végző orvosnak a probléma megoldásában.” A megbeszéléstől függetlenül 2013. március 7. napján a vádlott K. J.-né műtétjét elvégezte. K. J.-né lánya 2013. március 11. napján a vádlottat orvosi szobájában felkereste és édesanyja megbízásából a vádlott részére borítékban 50.000,- Ft-ot adott át. A műtétet követő kontroll vizsgálat alkalmával a vádlott K. J.-nétől 15.000,- Ft vizitdíjat kért, amelyet K. J.-né a vádlott részére nem fizetett meg. A vádlott a kontrollvizsgálaton rákérdezett arra is, hogy a műtét kapcsán fennálló tartozását, vagy annak egy részét tudja-e rendezni. K. J.-né közölte a vádlottal, hogy nem tud többet fizetni, mert nincs miből, s a későbbiekben a z.-i rendelőintézetben jelentkezett ellenőrző vizsgálatokra. K. J.-né a kórház betegjogi képviselőjénél 2013. április 29. napján panaszt terjesztett elő.

B.-né P. I. 2013. március 25-ei műtétjét megelőzően, közelebbről meg nem határozható napon kereste fel a v.-i kórházban a vádlottat a szükséges vizsgálatok és a műtéttel kapcsolatos megbeszélés céljából. A megbeszélésen B.-né P. I. kifejezetten kérte a vádlottat arra, hogy a műtétet ő végezze el. A vádlott közölte, hogy ennek nincs akadálya, azonban a műtét 150.000,- Ft-ba kerül, s azt is hozzátette, hogy a pénzt a műtétet megelőzően kéri. B.-né P. I. a vádlott ezen elvárásának megfelelően 2013. március 25-ét megelőző, közelebbről meg nem határozható napon a veszprémi kórházban az orvos irodájában a 150.000,- Ft-ot átadta. A műtétet követően az orvosi vizsgálatok újabb műtét elvégzését indokolták, amellyel kapcsolatban B.-né P. I. azon kérdésére, hogy ez mennyibe fog neki kerülni, a vádlott azt felelte, hogy mivel két hónapon belül ez a második műtét, ezért csak 100.000- Ft-ot kell fizetnie. B.-né P. I. a vádlott irodájában, a 2013. május 9. napján megtörtént műtétje előtt a kért pénzösszeget a vádlott részére átadta. B.-né P. I. a műtétet követően havonta járt kontroll vizsgálatra a vádlotthoz, mely vizsgálatokért a vádlott alkalmanként 15.000,- Ft-ot kért, így B.-né P. I. 3 kontroll vizsgálaton további 45.000,- Ft-ot fizetett meg a vádlott részére, vagyis a vádlott összesen 295.000,- Ft jogtalan előnyt kért, amelyet B.-né P. I. a vádlott részére megfizetett.

K. F. és felesége, K. F.-né 2013. május elején, közelebbről meg nem határozható napon a v.-i kórházban keresték fel a vádlottat. A vádlott orvosi szobájában lezajlott megbeszélésen K. F. megkérdezte a vádlottat, hogy a műtét mennyibe fog kerülni. A vádlott ezen kérdésére elmondta, hogy ilyen képzettséggel, szakmai múlttal és tapasztalattal rendelkező onkológus-nőgyógyász nincs több a Dunántúlon, ezért az ő tiszteletdíja 150.000,- Ft. Az elmondottakhoz azt is hozzátette, hogy az összeg fizethető a műtét előtt, illetve a műtét után is. Vádlott K. F. azon válaszát, miszerint természetesen a kért összeget a műtét után fogja kifizetni, tudomásul vette. K. F.-né műtétjére 2013. május 21. napján került sor. Még ezen a napon, a műtétet követően K. F. a vádlottat orvosi szobájában felkereste azért, hogy felesége állapotáról érdeklődjön, egyúttal a vádlott által kért 150.000,- Ft-ot átadja. A vádlott közölte vele, hogy a műtét során nem sikerült minden kóros szövetet eltávolítani, ezért a műtét alapján K. F.-né felépülése nem várható. K. F. ennek ellenére a 150.000,- Ft-ot tartalmazó borítékot a vádlott részére átadta, aki azt elfogadta. K. F.-né 2013. június 8. napján elhunyt.

N. L.-né kezelőorvosa javaslatára kereste fel 2013. márciusában a vádlottat a v.-i kórházban. A műtét előtti megbeszélésen N. L.-né hozta szóba, hogy nem lesz hálátlan az orvosi ellátásért, mire a vádlott közölte, hogy egy ilyen nagy műtétért 150.000,- Ft-ot kér, egyúttal hozzátette azt is, hogy a pénz megfizetését a műtét előtt kéri. A vádlott elvárásának megfelelően N. L.-né 2013. március 26. napján történt műtétjét megelőzően a 150.000,- Ft jogtalan előnyt a vádlott részére átadta. N. L.-né a későbbiekben, 2013. szeptembere és 2014. márciusa közötti időben 7 alkalommal jelentkezett a vádlottnál kontroll vizsgálatra. A kontroll vizsgálatok elvégzéséért a vádlott alkalmanként 15.000,- Ft-ot kért N. L.-nétól, aki ezen pénzösszeget minden egyes alkalommal a vádlott részére megfizette. N. L.-né összesen 255.000,- Ft jogtalan előnyt fizetett meg a vádlott részére.

Az elsőfokú bíróság a büntetlen előéletű vádlottat 10 rendbeli, üzletszerűen elkövetett vesztegetés elfogadásának bűntettében mondta ki bűnösnek azzal, hogy ebből 5 rendbeli cselekmény folytatólagosan elkövetettnek minősül. Ezért a bíróság a vádlottat 3 év 6 hónap börtönben végrehajtandó szabadságvesztés büntetésre, 100.000,- Ft pénzbüntetésre, 4 év orvosi foglalkozástól eltiltásra, valamint 3 év közügyek gyakorlásától eltiltásra ítélte. A bíróság továbbá 1.040.000,- Ft erejéig vagyonelkobzást rendelt el a vádlottal szemben és kötelezte az eljárás során felmerült 202.528,- Ft bűnügyi költség megfizetésére.

Az elsőfokú ítélet ellen az ügyész a minősítés megváltoztatása, valamint a kiszabott szabadságvesztés büntetés tartamának felemelése miatt, a vádlott és védője felmentésért, továbbá a tényállás téves megállapítása miatt jelentettek be fellebbezést.

Közérdeklődésre számot tarthat: 
Igen
Eljáró bíróság: