Ítélet a "vörösiszap-katasztrófával" kapcsolatos büntetőügyben

2016. január 28-án a Veszprémi Törvényszék ítéletet hirdetett B. Zoltán és 14 társa ellen a vörösiszap- katasztrófával összefüggésben indított büntetőügyben.

Az ügyészség a 2015. augusztus 17. napján módosított vádiratában halált előidéző gondatlan közveszélyokozás vétségével, különösen nagy (ezt meghaladó) kárt okozva elkövetett közveszélyokozás bűntettével, gondatlanságból elkövetett károsítást eredményező környezetkárosítás vétségével, gondatlanságból elkövetett természetkárosítás vétségével és annak minősített esetével, valamint hulladékgazdálkodás rendje megsértésének bűntettével vádolta meg a 15 vádlott közül a felszámolás alatt álló MAL ZRT. cégvezetőjét (I. r. vádlott), műszaki szolgáltatási igazgatóját (II. r. vádlott), labor-és környezetvédelmi vezetőjét (III. r. vádlott) és hidrátgyártás üzemvezetőjét (V. r. vádlott).

A fenti vádlottakon túl további 7 vádlottnak a közveszély előidézését, 9 vádlottnak a bekövetkezett közveszély elhárításának akadályozását, míg 5 vádlottnak a katasztrófa következményeként kialakult környezet és természetkárosítás vétségének elkövetését rótta terhére az ügyészség.

A törvényszék a bizonyítási eljárás eredményeként a 15 vádlottat a terhükre rótt bűncselekmények vádja alól – bűncselekmény hiányában – felmentette.

A bíróság az ügy eldöntése szempontjából lényeges valamennyi körülményre kiterjedően rendkívül széleskörű bizonyítási eljárást folytatott.

A szakértői vélemények értékelése és 123 nap szakértői meghallgatást követően a törvényszék megállapította, hogy a 2010. október 4. napján bekövetkezett katasztrófa oka altalaj eredetű stabilitás-vesztés volt, majd ennek következménye a töltés tönkremenetele. Ahogy a perben nyilatkozó műszaki-statikai-geotechnikai szakértői csoport egyik tagja fogalmazott: „A X. számú kazetta megszületése pillanatától kezdve halálra volt ítélve”. A katasztrófa bekövetkezésének időpontja volt csupán kérdéses. A szakértői csoport fenti kijelentését első helyen a tervezés körében tapasztalható hiányosságokra vezette vissza.

Tekintettel a fenti szakértői megállapításra a törvényszék a konkrét közveszély kialakulásának időpontját a X. számú kazetta üzembevételi időpontjában – azaz 1998. december 23. – határozta meg.

A törvényszék vizsgálatának eredményeként megállapította, hogy a vádlottaknak a kialakult veszélyhelyzet felismerésére reális, objektív lehetőségük nem volt, tekintettel a tervezési dokumentációban írt adatokra, a hatósági engedélyek érvényességére, a folyamatos hatósági ellenőrzésre, arra a tényre figyelemmel, hogy a hatóság hiányosságokat nem tárt fel, további ellenőrzési kötelezettségeket nem írt elő és főként annak okán, hogy a katasztrófának előre jelezhető, előre látható, egyértelműen felismerhető jelei nem voltak.

A bíróság feltárt a vádlottak terhére róható foglalkozási, munkaköri szabályszegéseket, azonban ezen vádlotti mulasztások a bekövetkezett katasztrófával ok-okozati összefüggésben nem álltak.

A fentiek alapján a katasztrófa előidézéséért e vádponttal érintett vádlottak bűnössége – felróhatóság hiányában – nem állapítható meg, így a katasztrófa egyéb következményeiért (természet- és környezetkárosítás) sem terheli őket büntetőjogi felelősség.

A fennmaradó, közveszéllyel kapcsolatos vád vonatkozásában a bíróság megállapította, hogy a vádlottak nem tanúsítottak olyan aktív magatartást vagy mulasztottak el olyan, törvényben megfogalmazott kötelezettséget, amely az addigra felismerhetően kialakult közveszély elhárítását vagy következményeinek enyhítését akadályozta volna.

A hulladékgazdálkodás rendje megsértésének bűntettével kapcsolatos vád esetében a törvényszék a szakértői vélemény és az érvényes Egységes Környezethasználati Engedély előírásai alapján arra a következtetésre jutott, hogy a X. kazettában elhelyezett vörösiszap „nem veszélyes hulladékként” történő besorolása helyes és jogszabályoknak megfelelő volt. A vörösiszap kijuttatásához használt lúgos folyadék technológiai szállítóvíznek minősült, a technológiába visszaforgatásra került, így az alkalmazandó jogszabályok előírásai szerint nem volt hulladék. A fentieken túl, mivel a vádlottak terhére a közveszély előidézése nem állapítható meg, így annak következményeként a X. számú kazettában elhelyezett anyag környezetbe való kijutása sem róható fel nekik az érvényes engedély kereteit túllépve végzett hulladékgazdálkodási tevékenységként.

 

Veszprém, 2016. január 28.

A Veszprémi Törvényszék Sajtóosztálya