2017/2.

Tárgyalás időpontja: 
2017. január 9., hétfő 08.30
Ügy tárgya: 
Emberölés bűntettének kísérlete és más bűncselekmények
Ügyszám: 
B.584/2016.
Tárgyalás helyszíne: 
Veszprémi Törvényszék 8200 Veszprém, Vár u. 19.
Tárgyaló: 
102. sz. tárgyaló
Ügyszak: 
Büntető
Összegzés: 

A törvényszék az ügyben már tartott tárgyalást, amelyet a tanúk kihallgatása miatt elnapolt.

A vádirati tényállás lényege szerint:

I. rendű id. K. L. vádlott és K. L.-né sértett házasságát a Tapolcai Városi Bíróság a 2008. március 11. napján kelt és jogerős ítéletével felbontotta. A városi bíróság az ugyanezen napon kelt és jogerős végzésével jóváhagyta a felek gyermekelhelyezésre vonatkozó egyezségét, melynek alapján az I. rendű vádlott és K. L.-né sértett házasságából 2000. április 12. napján született N. és a 2003. augusztus 30. napján született T. utónevű gyermekek, valamint az akkor még szintén kiskorú további négy gyermekük – köztük a II. rendű ifj. K. L. vádlott – K. L.-né sértett elhelyezésébe kerültek. Az egyezség alapján az I. rendű vádlottat gyermekeivel kapcsolatban folyamatos és időszakos kapcsolattartás illette meg. Az egyezségnek részét képezte, hogy I. rendű vádlott a gyermektartásdíjfizetési kötelezettsége fejében a k.-i ingatlan ½ tulajdoni hányadáról K. E. sértett javára lemondott, azonban lakóhelye továbbra is ezen ingatlan maradt, az I. rendű vádlott kiskorú gyermekeivel továbbra is közös háztartásban, egy lakásban élt.

I. rendű vádlott a 2015. év I. félévében jogerős szabadságvesztés büntetését töltötte a Közép-dunántúli Országos Büntetés-végrehajtási Intézetben, Baracskán. K. L.né sértett tartva attól, hogy szabadulása esetén az I. rendű vádlott bántalmazni fogja, a családgondozó segítségét kérte, s ennek eredményeként 2015. május 14. napján gyermekeivel, kk. K. N. és kk. K. T. sértettekkel együtt elhelyezést nyert egy k.-i anyaotthonban. Az anyaotthonból azonban kk. K. N. sértett 2015. május18. napján – édesanyja engedélyével – visszatért K.-ba, s onnan ígérete ellenére másnap sem ment vissza, majd 2015. május 22. napján saját felelősségére – kk. K. T. sértettel együtt – K. L.-né sértett is távozott az intézményből.

A sértettek anyaotthonban való tartózkodásának idején I. rendű vádlott – szabadulására készülve, annak érdekében, hogy T. nevű fiának ügyvédet szerezzen – a gyermekének, kk. K. N. sértettnek címzett levelében pénzt követelt a családtagjaitól oly módon, hogy azt a családdal élő J. M. tanú nyugdíjából szerezzék meg, egyben meg is fenyegette őket arra az esetre, ha a követelésének nem tesznek eleget. Az anyaotthonból történt távozását követően K. L.-né sértett gyermekeivel együtt visszatért K.-ba, majd az I. rendű vádlott szabadulását megelőző napokban – mivel volt házastársától továbbra is tartott – gyermekeivel N. B. sértett k.-i házába költözött. Ez időben már J. M. tanú is N. B. sértettnél lakott, akit K. L.-né sértett még az anyaotthonba történt távozásukat megelőzően költöztetett ismerőséhez.

I. rendű vádlott 2015. június 19. napján tért haza K.-ba, illetve édesapja szabadulásának időpontját ismerve, ugyanezen a napon az addig N.-ban élő II. rendű ifj. K. L. vádlott élettársával, III. rendű L. C. vádlottal együtt szintén a k.-i házba költözött. I. rendű vádlott hazatérésekor sem volt feleségét, sem kisebb gyermekeit nem találta otthon, azonban rövidesen megtudta, hogy valamennyien N. B. sértetthez költöztek. Mindez ahhoz vezetett, hogy I. rendű vádlott ittas állapotban a faluban többek előtt – arra hivatkozva, hogy N. B. sértett a gyermekével, kk. K. N. sértettel szexuális kapcsolatban áll – N. B. sértett megölésével fenyegetőzött. I. rendű vádlott a hazatérését követően egyik rokonához ment, aki a családjáról hallottakat megerősítette. I. rendű vádlott végül 2015. június 21. napján, a délutáni órákban, ittas állapotban tért haza K.-ba, amikor a házban találta a II. és III. rendű vádlottakat. I. rendű vádlott – bár nyilvánvaló volt a számára, hogy családtagjai hol tartózkodnak, illetve az is, hogy velük együtt J. M. tanú is N. B. sértetthez költözött – számon kérte II. rendű vádlotton, hogy hol van az édesanyja, illetve a testvérei.

Ezt követően édesapja, I. rendű vádlott kérésére II. rendű vádlott élettársával, III. rendű vádlottal együtt, 18.00 óra körüli időpontban N. B. sértett házához ment, hogy onnan J. M. tanút visszahívja a k.-i házba. II. és III. rendű vádlottak ekkor N. B. sértett házának lakatra zárt kapujánál megálltak, ahonnan a II. rendű vádlott bekiabált, mire N. B. sértett kiment hozzájuk, és anélkül, hogy a vádlottakat az udvarba beengedte volna, a kapu túloldaláról közölte, hogy J. M. tanú nem akar velük menni. II. rendű vádlott hangoskodására édesanyja, K. L.-né sértett is kiment a házból, és távozásra szólította fel a fiát, illetve közölte, hogy J. M. tanú „vele van”, mert ő „elvette”, ezért náluk marad. II. és III. rendű vádlottak végül annak hatására mentek el, hogy a szintén kiérkező kk. K. N. sértett a rendőrség értesítésével fenyegette meg testvérét.

Mintegy három óra elteltével, röviddel 21.00 óra előtt, II. és III. rendű vádlottak I. rendű vádlottal együtt visszatértek az ingatlanhoz. Visszatérésüket követően II. rendű vádlott a lánccal és lakattal bezárt kiskapun keresztül a ház udvarára bemászott, és egy, a ház falának támasztott, 121,5 x 28,5 cm nagyságú, 30 mm-es szögacélból készült kerettel a lakás gazdasági épületek felől elhelyezkedő, N. B. sértett által használt szobájának ablakát több ütéssel betörte. Az ütések következtében a kétszárnyas ablak nagyobb méretű üvegtáblája betört, oly módon, hogy annak keretében csak szilánkok maradtak. N. B. sértett az ablak betörésekor a szobában tartózkodott, és látta, hogy azt II. rendű vádlott törte be. Az éppen fürdéshez készülődő sértett ekkor gyorsan nadrágot vett magára, papucsot húzott, és az udvaron át menekülő II. rendű vádlott után szaladt, miközben kiabálva számon kérte, hogy miért tör-zúz nála, illetve megállásra szólította fel, és azt is közölte vele, hogy hívja a rendőrséget. II. rendű vádlott az udvarban lévő sziklakertnél megállt, és abból egy megközelítőleg kézilabda nagyságú követ vett fel, hogy azzal támadjon a sértettre. N. B. sértett, amikor utolérte a kezében kődarabot tartó II. rendű vádlottat, két alkarját védekezésül a feje elé emelte, mire II. rendű vádlott a szándékával felhagyott, és a nála lévő követ a földre ledobta, majd szintén a lelakatolt kiskapun keresztül az utcára kiugrott. N. B. sértett ekkor – a kiskaput maga is átugorva – követte az utcára a II. rendű vádlottat, hol mindeközben I. és III. rendű vádlottak várakoztak a kiskaputól jobbra. A II. rendű vádlott balra kezdett el szaladni. Menekülése során a földről ismét egy kődarabot kapott fel, hogy azzal az őt üldöző N. B. sértettet megdobja. A sértett ekkor is védekező testtartást vett fel, s bár II. rendű vádlott a követ fenyegetőleg felemelte, végül a sértettet nem ütötte meg vele, azt eldobta. II. rendű vádlott ezt követően visszament a kiskapu közelében tartózkodó I. és III. rendű vádlottakhoz, mialatt N. B. sértett a gazdasági udvar előtti – szintén zárt állapotú – nagykapun keresztül az udvarba visszamászott, majd onnan a ház előtti előkertbe, a kiskapuhoz ment. Mindeközben a vádlottak kintről azzal fenyegették N. B. sértettet, hogy ki fogják végezni. II. rendű vádlott a kiskapunál tartózkodó N. B. sértettet végül a kapu fölött átnyúlva ököllel, a bal járomcsont felőli részen megütötte. A sértett az ütéstől – amely számottevő sérülést nem okozott – elesett, majd fel is állt, és annak tudatában, hogy kk. K. N. sértett a rendőrséget értesítette, amely időközben meg is történt, a házhoz visszament, és az előtér ajtajában várakozott. K. L.-né, kk. K. N. és kk. K. T. sértettek ez idő alatt –a bejárati ajtót zárva tartva – a házban tartózkodtak. Szintén a házban tartózkodott J. M. tanú, aki addigra lefeküdt, s bár I. rendű vádlott kiabálását – amellyel őt, illetve kk. K. N. és kk. K. T. sértetteket hívta – hallotta, azzal nem foglalkozott, és nem ment ki a szobájából. Mintegy öt perc elteltével I. rendű vádlott a fia, II. rendű vádlott segítségével a kiskapu melletti, annak jobb oldalán lévő drótkerítésen átmászott, és az előkerten keresztül a ház felé indult, miközben az egyik – a kerítés közelében lévő – gyümölcsfa támasztékául szolgáló, 124 cm hosszúságú, mintegy 6-8 cm átmérőjű akác karót a földből kihúzta. I. rendű vádlott ezt követően kezében az akáckaróval a még mindig a ház bejárati ajtajában várakozó N. B. sértett irányába haladt, és azzal fenyegette, hogy hason szúrja.

N. B. sértett tartott I. rendű vádlott fenyegetésétől, ezért a kezét a hasa elé tartva védekezett, és felszólította az I. rendű vádlottat, hogy hagyjon fel a cselekményével, inkább beszéljék meg a történteket, illetve arra is kérte az I. rendű vádlottat, hogy távozzon az udvarból, különös figyelemmel arra, hogya rendőrök rövidesen a helyszínre érnek. I. rendű vádlott a sértett felszólítása ellenére a bántalmazással nem hagyott fel, és néhány másodpercen belül ököllel a jobb szeme alatti részen, arcon ütötte N. B. sértettet. A sértett az I. rendű vádlottól elszenvedett ütést követően a ház bejárat ajtaja előtti lépcsőről lejött, és ismételten távozásra szólította fel az I. rendű vádlottat, amikor is észlelte, hogy III. rendű vádlott – aki az udvarba szintén bemászott – a bejárati kiskapu irányából a járdán a ház felé sétál. A sértett emellett oldalról, a gazdasági épületek felől II. rendű vádlott közeledésére figyelt fel, aki a gazdasági udvar előtti nagykapun beugorva jutott be az ingatlanra. A sértett számon kérte III. rendű vádlottat, hogy ki engedte be, és milyen jogon tartózkodik az udvarában, hogy képzeli, hogy oda csak úgy bement. III. rendű vádlott a számonkérésre azonban csak annyit felelt, hogy neki ahhoz joga van. N. B. sértett ezek után az I. és II. rendű vádlottakat is távozásra szólította fel, amely azonban eredményre nem vezetett.

N. B. sértett III. rendű vádlott érkezésével megközelítőleg egyidőben vette észre II. rendű vádlottat, aki egy lapátot a feje fölé emelve futott a sértett felé. II. rendű vádlott a szerszámot a gazdasági udvaron történt áthaladása során, a sértett bántalmazása céljából vette magához. Miközben a sértett II. rendű vádlottra figyelt, s így felé fordult, I. rendű vádlott a sértettet a nála lévő akáckaróval hátulról, a közepesnél nagyobb erővel fejtetőn ütötte. A sértett az ütést követően megingott, de nem esett el, amikor is a vele szemben álló II. rendű vádlott a lapáttal a sértett fejét célzó, szintén a közepesnél nagyobb erejű ütést mért rá. A sértett a fejére irányuló ütés ellen a karjaival védekezett, amivel az ütés erejét tompította, de az így is a fejét érte. II. rendű vádlott támadását követően az I. rendű vádlott került szembe a sértettel, és őt a nála lévő akáckaróval – a közepest meghaladó erővel –ismét fejtetőn ütötte. I. rendű vádlott ütését követően II. rendű vádlott folytatta a sértett bántalmazását, és újabb, nagy erejű ütést akart a sértett fejére mérni, azonban N. B. sértett a karjaival védekezett, minek következtében a lapátnyél a sértett karján eltörött. A szerszám fém része ennek ellenére a sértett fejéhez vágódott, ami attól erősen vérezni kezdett. A törött lapátnyél egyik fele ekkor a sértett kezében maradt, és támadóival szemben azzal védekezni próbált. A szerszám másik, törött felét II. rendű vádlott eldobta, és egy, a helyszínen talált gereblyét vett magához, mellyel fordulatból meg akarta ütni a sértettet, azonban a gereblye feje N. B. sértett felkarjában elakadt, míg a nyele I. rendű vádlott fejét találta el. I. és II. rendű vádlottak ezt követően is bántalmazták a sértettet, kk. K. N. sértett megerőszakolására hivatkozva megöléssel fenyegették, és a fejére további ütéseket mértek. A sértett az ütések következtében a földre esett és eszméletét vesztette. Elesése során jobb bokája kificamodott, és a sarokcsontjára esett. I. és II. rendű vádlottak a sértett bántalmazásávalezt követően sem hagytak fel, még test szerte további ütéseket mértek rá, a hátát, mellkasát, fejét ütötték.

A sértett bántalmazásának idején III. rendű vádlott az udvarban tartózkodott, azonban a bántalmazásban nem vett részt, I. és II. rendű vádlottakat nem bíztatta, nem tanúsított olyan magatartást, amely társainak a sértett bántalmazására irányuló szándékát erősítette, avagy cselekményük végrehajtását megkönnyítette volna.

N. B. sértett az I. és II. rendű vádlottaktól elszenvedett bántalmazás következtében a koponyatetőn három „vágott-zúzott” sebet, a bal felkaron bevérzést, a bal járomcsont darabos törését, a bal falcsont és a homlokcsont törését, a bal falcsonti régióban heveny keményburok felett vérzést és a hajas fejbőr bevérzését, a lágyagyhártya alatti vérzést, a külboka és a sarokcsont törését, továbbá a bal felkarduzzanatát és vörhenyes hámhorzsolását szenvedte el. A sértett koponyaűri sérülése életveszélyes volt, orvosi kezelés nélkül – nem kizárhatóan – bekövetkezhetett volna a sértett halála. A járomcsont, a homlok- és falcsont, valamint a külboka és a sarokcsont törése, a koponyaűri vérzés külön-külön és összességében is nyolc napon túl gyógyul, a tényleges gyógytartam három hónapra tehető. Szövődménymentes gyógyulásuk esetén maradandó fogyatékosság és/vagy súlyos egészségromlás kialakulása nem várható.

I. és II. rendű vádlottak N. B. sértettet egymás tevékenységéről tudva, közös akarat-elhatározással bántalmazták oly módon, hogy a bántalmazás intenzitása, ereje, a felhasznált eszközök, a fej, mint támadott testtájék alapján a halálos eredmény bekövetkezésének reális lehetőségét mindketten nyilvánvalóan felismerték, és azt kívánták.

N. B. sértett a bántalmazás következtében elszenvedett sérülései miatt három hónap és hét nap időtartamban munkaképtelen volt, és ezen időszakra vonatkozóan csak a társadalombiztosítás révén nyújtott ellátásban részesült, amely nála jövedelemkiesést eredményezett. N. B. sértett a szobaablak betörésével okozott 26.450 forint kárának megtérítése végett II. rendű vádlott, míg a keresőképtelensége folytán elszenvedett 120.000 forint jövedelemkiesésének megtérítése érdekében I. és II. rendű vádlottakkal szemben polgári jogi igényt terjesztett elő.

N. B. sértett néhány perc alatt lezajló bántalmazását követően II. rendű vádlott a helyszínről elmenekült. Menekülése során a szobaablak betöréséhez használt fémkeretet magával vitte, és azt a sértett házának kerítésétől mintegy hét méter távolságra lévő áteresz feletti híd betongyűrűjébe rejtette. Menekülése során becsengetett a sértett közelében lakó F.-né T. J. tanúhoz azzal, hogy hívjon mentőt, mert N. B. sértett „szétvert” mindenkit, majd hazaszaladt, és a k.-i ház padlásán elrejtőzött.

K. L.-né, kk. K. N. és kk. K. T. sértettek a ház előszobájából, illetve N. B. sértett szobájából látták az udvaron történteket, ezért kk. K. N. sértett a 112-es segélyhívó számon még további két alkalommal értesítette a rendőrséget. K. L.-né, kk. K. N. és kk. K. T. sértettek, tartva attól, hogy I. rendű vádlott őket is bántalmazza, a lakás fürdőszobájába menekültek, s annak ajtaját belülről behúzva tartották. I. rendű vádlott – a vérző fejjel a földön fekvő és eszméletlen állapotban lévő N. B. sértettet hátrahagyva – előbb a betört szobaablakon keresztül próbált bejutni a házba, miközben a keretből kiálló üvegszilánkok miatt maga is megsérült. Próbálkozásának eredménytelensége miatt a bejárati ajtóhoz ment, annak üvegét betörte, és az ajtót a zárban hagyott kulccsal kinyitotta, majd bement a házba, ahol kiabálva a hozzátartozóit kezdte keresni, hívta őket, hogy menjenek ki. III. rendű vádlott követte I. rendű vádlottat a házba, s amikor az a sértetteket nem találta, támogatólag közölte vele, hogy nézze meg a fürdőszobát, mert annak ajtaja be van zárva, hátha ott lehetnek. I. rendű vádlott ekkor III. rendű vádlott útmutatásának megfelelően a fürdőszobaajtóhoz ment, s ott kiabálni, fenyegetőzni kezdett azzal, hogy mindhármukat az elhunyt L. nevű testvére mellé „teszi”. Mivel az I. rendű vádlott a fürdőszoba ajtaját nem tudta kinyitni, szólt III. rendű vádlottnak, hogy vigyen be neki egy fejszét. III. rendű vádlott elindult, azonban néhány másodperc múlva közölte, hogy a rendőrök megérkeztek, így I. rendű vádlott a dörömböléssel felhagyott, és a lakásból mindkét vádlott távozott. A rendőrök érkezését hallva K. L.-né, kk. K. N. és kk. K. T. sértettek is előjöttek a fürdőszobából, és szintén az udvarra mentek. Az udvaron K. L.-né sértett és III. rendű vádlott, valamint kk. K. N. sértett és a III. rendű vádlott között heves vita, kiabálás alakult ki, melynek során kk. K. N. sértett odament III. rendű vádlotthoz, őt arcon ütötte, majd kölcsönös dulakodásba, verekedésbe kezdtek. A sértettek, illetve az I. és III. rendű vádlottak közötti további tettlegességet a helyszínen intézkedő rendőrök közbelépése akadályozta meg.

N. B., valamint K. L.-né sértettek a sérelmükre elkövetett magánlaksértés bűntette miatt joghatályos magánindítványt terjesztettek elő. A Veszprém Megyei Kormányhivatal T.-i Járási Hivatala I. rendű vádlottal szemben a kk. K. N. sértett sérelmére személy elleni erőszakos cselekménnyel fenyegetve elkövetett zaklatás vétsége miatt joghatályos magánindítványt terjesztett elő. I. rendű vádlott a fentiekben részletezett magatartásával, mint kk. K. N. és kk. K. T. sértettek szülője, és a nevelésükre, gondozásukra, felügyeletükre köteles személy, e feladatából folyó kötelességét súlyosan megszegte, és ezzel két kiskorú gyermeke testi, értelmi, erkölcsi fejlődését veszélyeztette.

I. rendű vádlottnál személyiségzavar állapítható meg, azonban személyiségzavara nem olyan jellegű, típusú, amely a beszámítási képességét érintené, azt nem zárja ki, és nem is korlátozza. A cselekmény elkövetésének időpontjában nála kóros elmeállapot nem állt fenn, így I. rendű vádlott képes volt arra, hogy a cselekmény következményeit felismerje, és ennek megfelelő magatartást tanúsítson.

II. rendű vádlottnál személyiségzavar állapítható meg, azonban személyiségzavara nem olyan jellegű, típusú, amely a beszámítási képességét érintené, azt nem zárja ki, és nem is korlátozza. II. rendű vádlottnál olyan pszichiátriai tényező sem állt fenn,amely a beszámítási képességét a cselekmény elkövetése idején érintette volna. II. rendű vádlottnál kóros elmeállapot sem a pszichiátriai vizsgálata, sem a cselekmény ideje alatt nem állt fenn. II. rendű vádlott a cselekmény normasértő voltával, törvényi tilalmával tisztában van, képes volt arra, hogy a cselekmény következményeit felismerje, és ennek a felismerésnek megfelelő magatartást tanúsítson.

A főügyészség az I. és II. rendű vádlottakkal szemben határozott ideig tartó, fegyház fokozatban végrehajtandó szabadságvesztés büntetés kiszabását, a vádlottak közügyek gyakorlásától való eltiltását, a III. rendű vádlottal szemben végrehajtásában próbaidőre felfüggesztett szabadságvesztés büntetés kiszabását, továbbá az I. rendű vádlott kk. K. N. és kk. K. T. sértettek vonatkozásában fennálló szülői felügyeleti jogának megszüntetését, valamint a vádlottak büntetőeljárás során felmerült bűnügyi költség megfizetésére kötelezését indítványozta.

Közérdeklődésre számot tarthat: 
Igen
Eljáró bíróság: